A telek és a fűzfa története
Először a telekről
Családomnak apai ágon ismereteim szerint először Balatonberényben volt nyaralója. Nagymamám rengeteget mesélt az ottani gyerekkori kalandjairól, mert hát elég csíntalan kislány volt, és mindenféle kalamajkákba keveredett.
Aztán, amikor már ő is férjhez ment és saját családja lett, Zamárdiban vásároltak két telket a két fiúknak. Ebből az egyik egy igen szép, nagy méretű telek volt, bár az egész csak egy nádasos dzsungel volt anno. Ezt kapta nagybátyám, Antal Béla, akiről már a másik bejegyzésben szó volt a festmények kapcsán.
A műholdas képen látható, hogy ez a terület olyan nagy volt, hogy apránként eladogatva végül jelenleg több telek is kitelt belőle, és a legutolsónak megmaradt darabon épült fel az a társasház, amelynek az egyik nyaralóját a telekért cserébe kapta meg a nagybátyám. Ez a nyaraló most a Bonrila Sun Apartman.
A fűzfa
2024-ben még megvan kertben a fűzfa, amelyik már sajnos nincsen túl jó állapotban, ki tudja meddig lesz még itt. Azért ő derekasan küzd az életben maradásért és még mindig kellemes árnyékot ad a déli napsütésben.
Mi a története ennek a fűzfának?
Csak annyi, hogy a telek határainak kijelöléséhez fűzfa karókat használtak. Miután nem volt már rájuk szükség, Béla az egyik ilyen karót leszúrta ide a kertbe, és az kihajtott. Ez a szép, nagy fa lett belőle 1978 óta.
A másik képen a nagymamám látszik, amint 1978-ban az épülő társasház alapjainál áll.
